Szép napra ébredtünk, úgyhogy hamar útra is keltünk, hogy kiderítsük milyen Volvót is szeretnénk venni majd a jövőben.

Az első utunk egy középszürke S40-eshez vezetett, ami olasz import volt, igen részletes dokumentációval az itthon eltöltött másfél évére vonatkozóan. Motorikusan kizárólag az 5 hengeres benzinesek jöhettek szóba, abból is a preferált példány egy T5-ös lett volna automata váltóval. Ez a konkrét példány egy 2.4-es 140 le-s közepesen felszerelt modell volt. Az eladó szimpatikus volt a telefonban, igyekezett reális képet festeni az autóról azzal, hogy a hibáit is megemlítette, amit én mindig értékelek.

Sok szót nem vesztegetnék rá, amint megnéztük közelebbről és fordultunk vele egyet, éreztük, hogy nekünk kicsi lesz az S40-es.

A rám jellemző végletesség itt is rögtön megmutatkozik, ugyanis aznapra a másik eladó akivel találkozót egyeztettem egy S80-ast hirdetett. Egy pár szót azért az előzményekről.

Az adatokról röviden: 2006-os évjárat, 112 ekm futásteljesítmény, 4414 ccm, 315 le, 6 sebességes Geartronic automata, Executive felszereltség.

Nem akartam hinni a hirdetésnek, elég hihetetlennek tűnt az egész. A telefonban az eladó nagyon készséges volt, rengeteget mesélt a kocsiról, hogy került hozzá, mire használta, illetve mit kellett javítani rajta 3 év alatt amíg nála volt. Ő is és az előző tulajdonos is a Lengyelcarnál szervizeltette, felajánlotta, hogy felhatalmazza őket, hogy adjanak meg minden adatot a kocsiról és meséljenek el mindent amit tudni érdemes. Fel is hívtam őket, hogy mégis mit lehet tudni az autóról. Jó a kocsi, de van vele pár dolog, a km viszont tényleg annyi hangzott a válasz.

Az autót eredetileg Olaszországban regisztrálták, onnan Szlovákiába került, ekkor 51e km-el az órájában, még az akkori behozatal képeit és festékvastagság mérés adatait is le tudtam kérni a szlovák rendszerből. Ó mikor lesz nálunk ilyen...

Elkezdett érdekelni a dolog, éjjel-nappal kutattam a netet tesztek, majd tulajdonosok értékelései után kutatva. Kutatásaim eredményeképp eldöntöttem, hogy mindenképp át kell nézetni az autót szakértővel, mert messze meghaladja a képességeim a tényleges állapot megítélése. Tettem is egy próbát a tulajdonosnál telefonban, hogy elvihetjük-e az autót átvizsgáltatni. Általánosságban már a kérdésre kapott válasz is informatív lehet. Úgy az eladó hozzáállásáról, mint az autó állapotáról is árulkodhat a válasz. A válasz gyorsan és határozottan érkezett, mehetünk ahová akarom és amikor akarom, ha kell intéz szabadságot is. Nem árulok el nagy titkot, hogy ez meglepett, jellemzően nem ilyen eladókkal szoktam találkozni.

El is döntöttem, hogy megnézem élőben, ha már itt van Pesten. Mikor odaértünk épp egy gumit pakolt be hátra a csomagtartóba. Adta magát a kérdés, de a válaszra nem voltam felkészülve. "Elkopott a hátsó már eléggé, ezért tegnap vettem rá két új Pirelli Cinturato P7 Blue-t". És mutatja a számlát, majd a még hamvas gumikon a pár hónappal korábbi a gyártási dátumot. Elképedve néztem a számlát, van ilyen, hogy valaki aki el akarja adni az autóját képes 90 ezer forintnak megfelelő összeget elkölteni, hogy ne kukás gumival mutassa meg a kocsiját egy érdeklődőnek?

Ekkor benső késztetésnek engedve elkezdtem tengelyirányban forogva az utcát kémlelni, vajon meglátom-e a bokor mögött bújó operatőrt. Ez van, engem mindig megtalálnak az ügyesek, csak arra tudtam gondolni, hogy megint csúnyán hintába tesznek.

Hogy gyanúmat tovább fokozza, magától vezet körbe és mutatja a hibákat az autón. Itt a küszöbből hiányzik két patent, ott lejött a műszerfal műanyagjáról a gumi borítás, kikapcsoltatta a küszöbvilágítást, mert folyton baj volt vele és így tovább. Lassan terítékre kerülnek a telefonban már mesélt fajsúlyosabb hibák. Volt gond a váltóval (váltópumpa) amit Papp Tamás javított meg 450 ezerért. Elöl volt egy kistempós koccanása és mutatja a maradványait. És bár a felső motortartó bak cserés, nemrég cserélték a szíjakat rajta (számlával). Tetőablak volt egyszer, hogy beázott, de mióta kitakarította a lefolyókat azóta ilyen gond nem volt. A jobb hátsó lengéscsillapító izzadja egy kissé az olajat (45e/db áron felújítják a Lengyelcarnál, mert elektronikus baja nincs). Egyébként nagyon szerette és gondozta az autót. Januárban kapott volt műszakin is. Érdekes az egész, alapos tulajnak tűnik, nem a beleülök, tankolok és kész típus.

Na, eddig bizalomgerjesztő, tegyünk egy próbakört. Hogyne, persze, már adja is a kulcsot vezessek, ő beül hátra. Első óvatos méterek: A kocsi hihetetlen puhán mozog, olyan finoman lehet a gázzal mozgatni, hogy elképesztő (lehet ez az automatáknál általános, nincs velük még tapasztalatom). Kérdeztem, hogy mehetünk-e rázós útra, mondja, hogy persze. Akkor irány a Kőbány alsó Korponai utca, na majd ott kiderül mi újság odalenn. Valami finom zörgés hallatta is magát a macskaköveken, én szilentekre gyanakszom, az utastérből egy nyisszenés sem. Eladó közben folyamatosan mesél, hogy merre járt, milyen élményei voltak a kocsival.

Kezdem magam sürgetni, hisz az eladó elmondása szerint egy 20 literes városi fogyasztással bíró autóval körözök, nem illik ezt más pénztárcájára tenni. Kérdezem, hol forduljak meg, vagy esetleg egy kicsit mehetünk-e még. Mondja, hogy mehetünk nyugodtan, szinte tele a tank. Egy 20 km után mikor már jól bemelegedett kérdeztem, hogy indulhatnék-e egy határozottat a lámpától? Már meséli is, hogy van egy Kick-down kapcsoló és, hogy nyomjam neki padlóig, mert akkor fog rendesen megindulni.

Természetesen csak a váltóra voltam kíváncsi, hogy lesz-e rúgás magas fordulaton, esetleg késlekedés. Piros lámpa, készülök, hogy rendeset induljunk. Sikerült rendeset taposni a pedálon, olyat lépett a kocsi, hogy az meglepő volt a teljesítményadatok ismeretében is, a váltó tökéletesen váltotta el az első két fokozatot is.
Na ezt a leírást jó hosszúra eresztettem, a lényeg a lényeg, hogy nekem nagyon meggyőző volt a kocsi.

Megköszöntük az eladó őszinteségét, kedvességét, valamint, hogy ha megengedi akkor kifezetnénk az üzemanyag költséget, de (most már azt hiszem mondhatom, hogy) természetesen nem fogadta el. Hazaindultunk a menyasszonyommal, hogy majd alszunk rá egyet és jól átbeszéljük, mert a családi béke a legfontosabb.

Két sarkot jöttünk a saját kocsinkkal majd egymásra nézve mélységes egyetértésben mondtuk, ez a kocsi kell nekünk.

Így lettünk Volvo S80 4.4 V8 tulajdonosok.